A magyar költészet napja alkalmából minden áprilisban versmondó versenyt szoktunk tartani iskolánkban. Idén a járványhelyzet miatt a verseny ugyan elmaradt, de lelkes, versszerető tanulóink szavaltak, olvastak nekünk verseket, videóra vették és megosztották velünk. Gyakran boncolgatjuk: mit gondolt a költő, mit akart kifejezni, mi a mondanivalója? Ez is fontos, persze, hogy megértsük egy-egy vers születésének történetét. De sokkal fontosabbak azok a kis „érzés-szirmok”, gondolatok, amik a vers olvasása, hallgatása során bennünk keletkeznek: mit gondolunk mi a versről, mit fejez ki számunkra? Ha a versmondónak sikerül felfedeznie magában a válaszokat ezekre a kérdésekre, akkor tudja igazán hitelesen közvetíteni is azt a hallgatói felé. A verseket hallgatva egy pár perc erejéig belefeledkezünk gondolatainkba, meglátjuk a versben, mint egy tükörben magunkat. Összekapcsolódunk: a költő, a szavaló és mi, a hallgatóság. Tanulóink által küldött videókat most itt is megosztjuk, hogy mindenki részesülhessen az általuk keltett kis „érzés-szirmokban”. Köszönöm minden vállalkozó gyermeknek a verseket és Ocskó Zsolt rendszergazdának a technikai segítséget.
Provicsné Fodor Nóra
„Szellő a vers, s én azt hiszem,
a Végtelen küldi vele nekünk
Világ-virágok bűvös illatát,
s amint szívünkön lopva illan át,
lepergeti az érzés-szirmokat.”
(Wass Albert)
