Februárban, farsang felé
elkergetjük a telet,
bár szép volt a nagykarácsony,
fáztunk éppen eleget,
kérünk egy kis meleget!
(Pápai Ildikó)
Minden iskolás gyermek izgalommal várja a farsang időszakát. Szabad a mókázás, bolondozás, bárki lehet egy napra, akár csak a fantáziájában élő dolog vagy lény is. Rémséges kinézetünkkel elűzzük együtt a telet, kiszebábot égetünk sok kis olyan cetlivel, amelyek azokat a szavakat, mondatokat tartalmazzák, amelyeket szeretnénk az életünkből kiűzni. Ez a vígság időszaka.
Az idei év egy kicsit átírta a megszokott mókázós ünnepet. Igaz, hogy már reggel sok kis beöltözött “idegen lény” szállta meg az iskolánkat, barangolt a folyosóinkon, de utána sokkal szerényebben, sokkal zártabban, viszont annál vidámabban telt a farsang napja iskolánkban, mint az előző években. Minden osztály a saját termében játékos vetélkedőkkel, társasjátékcsatákkal, jelmezversenyekkel, szigorúan betartva a fertőtlenítés, távolságtartás és maszkviselés szabályait, tette színesebbé ezt a napot. Nem volt evés – ivás, de volt helyette viccelődés – poénkodás, amely közelebb hozta egymáshoz lélekben a közösség egyes tagjait, tanárokat és tanulókat egyaránt. Jó volt kicsit feledni a körülöttünk lévő világot és boldogan szórakozni.
Magunk mögött hagyva ezt az időszakot, ismét egy kicsit belesüllyedhetünk a szürke hétköznapokba, de ha képesek vagyunk minden napunkba egy kis örömöt csempészni, vagy meglátni sok apró dologban a boldogságot, kimenni a kertbe, parkba, és gyönyörködni a megújuló természetben, akkor hipp – hopp eljön a nyár, és feltöltődve a tavaszi élményekkel vághatunk bele egy új időszakba.
Faragó Antal Gáborné, Manyi tanárnő
Galéria:
