Ladányi Luca beszámolója a tanítási gyakorlatáról
Ladányi Luca vagyok, végzős tanító szakos hallgató a Szegedi Tudományegyetemről. Minden hozzám hasonló hallgatónak részt kellett vennie egy 8 hetes tanítási gyakorlaton 2018. február 5-től egészen március 26-ig. Olyan szerencsés lehettem, hogy a gyakorlatomat a Csólyospálosi Általános Iskolában tölthettem el.
Szegeden hallottam először a csólyospálosi iskola jóhíréről: jól felszerelt, kiváló pedagógusokat alkalmazó iskolának írták le. Az iskola honlapja is nagyon megnyerő volt, így ősszel személyes találkozót kértem az iskola igazgatónőjétől, Geráné Kullai Melindától. Az akkori szívélyes fogadtatás biztosított arról, hogy itt nagyon jó kezekben leszek.
Februárban teljes erőbedobással vágtunk bele a munkába két szakvezetőmmel, Provicsné Csoma Tündével és Provicsné Fodor Nórával. Ők időt és energiát nem kímélve ott segítettek nekem, ahol csak tudtak. Hálás vagyok nekik azért, hogy egyenrangú félként, szinte kollégaként tekintettek rám. Az évek alatt összegyűlt, tapasztalatból eredő tudásukat – amit könyvekből nem lehet megtanulni – szívesen és önzetlenül osztották meg velem. Remélem sok év múlva, ha nekem is lesz egyszer hallgatóm, visszaadhatom ezt a rengeteg kedvességet, tudást és törődést, amit tőlük kaptam.
Nemcsak a szakvezetőimmel való kapcsolatom volt különleges. A Csólyospálosi Általános Iskola tanári kara egy olyan jó közösség, amelybe öröm volt belecsöppenni. A sok közös program (az énekkari próbák, a farsangi rendezvény, a tavaszköszöntő, tanári értekezlet, a március 15-i ünnepség, iskolanyitogató stb.) és a mindennapok alatt megtapasztalhattam azt is, hogy milyen egy igazán jól működő tanári csapat. Itt mindenki segíti a másikat, nincsen rosszindulat, mindenki kiválóan végzi a munkáját, és a nagy rohanás közepette azért mindig jut egy-két jó szó a másiknak. Úgy éreztem, nekem is sok kedves bíztató szó jutott tőlük, amely miatt mindig öröm volt bemenni a nevelői szobába a tanítási órák után.
75 tanítási órát kellett tartanom, és talán mondanom sem kell, hogy ennyi idő alatt mennyire a szívemhez nőtt a 2./T osztály, az az osztály, ahol a legtöbb időmet töltöttem. Mindennap tanultam tőlük valamit, és minden egyes nappal jobban megismertem, megszerettem őket. Nekem mindig az volt a legnagyobb öröm, amikor vissza tudták mondani a gyerekek azt a tananyagot, amit én tanítottam nekik. Nem volt olyan nap, hogy a gyerekektől ne kaptam volna öleléseket, kis rajzokat és őszinte gyermeki vallomásokat. A kedvencemet idézném: „Luca néni, belőled nagyon jó tanító néni lesz.” Mivel a pályám ilyen körülmények között indulhatott, úgy érzem, egyszer ennek eleget is tehetek.
Mindig hálával fogok gondolni a Csólyospálosi Általános Iskolára. Mindent köszönök Lindának, a tanári kar tagjainak, de legfőképpen Tündének és Nórának, akikben igazi példaképekre találtam. Remélem búcsúm nem örökre szól, és az élet egyszer még összesodor bennünket.
Köszönettel: Ladányi Luca
